2012/07/26

A kevesebb néha több

Túllihegtem. Kaptam már a figyelmeztetéseket az ismerősöktől, aztán már a közösségi alkalmazások automatáitól is, de a bepörgött búgócsigát csak a fal állíthatja meg. Durván.
Azok, akik csupán a napi jópofit osztják meg az épp aktuálisan kedvenc közösségi oldalukon, azok talán nem is értik, miről írok most. Aki már egyszer is érezték, hogyan alakul ki bennük a KÉNYSZER, hogy naponta többször is fellépjenek ide, vagy oda, óránként nyitogAtták meg az e-mail fiókjukat, vagy a munkahelyen a rendszergazda tiltotta le a gépüket, hogy a meló haladjon, ne az online-játékban az építkezés, azok már sejthetik, mIről van szó.
Aztán ott vannak, akiket a hozzám hasonló cipő szorít: a munkahelyük az Internet, nicknevükre több tízezres találatot hoz ki a Google, a napjuk nagy része tartalomépítésből és megosztásból áll, évek óta mint munkaeszközre tekintenek az egész számítástechnikai hóbelebancra.
Mivel nekem a megélhetésem függ a netes részvételemtől, még fontosabb lett volna, hogy időben felfogjam a veszély első jeleit: kimerültség, fásuló közönség, megosztási letiltások, egyre több spamlistás visszajelzés... Mindig volt mire fogni:

  • Ma fáradt vagyok, nem megy úgy a poénkodás. 
  • Ez a közösségi oldal már kiégett, rá kell állni másikra. 
  • Az e-mail-marketing lejárt lemez.
  • Még több oldalon kell megosztani a tartalmat, mert nem jut el elég emberhez.
  • Most hétvége van, nem ülnek a gép előtt.
  • Most munkaidő van, nem a közösségi oldalakon lógnak az emberek.
  • Most éjszaka van, alszanak.
  • Későn tettem ki a hírt, a "nagyok" már lehozták.
  • Korán tettem ki a cikket, még nincs rá érdeklődés.
  • A sok megélhetési marketing-kontár lejáratta a módszert...


Pedig a lényeg akár aranyba öntve is felkerülhetne minden webmarketinges tananyag címoldalára:

A KEVESEBB NÉHA TÖBB!

Végeztem. Itt a fal. Vagy becsapódás jön, vagy megállapodás. Szerencsére sokakkal ellentétben nekem van egy biztos pont, egy jól becövekelhető repedés a padlón, ahol biztosan elpöröghetek még pár évig, évtizedig.
Könyvesboltban kezdtem. Eladtam, pakoltam, poroltam a könyveket. Aztán írtam párat. Hét éve azért iratkoztam be a Multimédia-fejlesztő suliba, mert már akkor láttam, hogy ez a jövő: vagy képes leszek önmenedzseléssel eladni a könyveimet villanyon, vagy megyek a süllyesztőbe. Mostanra elkészültem. Tudom, mi kell, ha hírverést akarok egy egyébként jó termékhez, legyen az könyv, vagy hánytatókapszula, mennyiért lehet "jóvá varázsolni" azt is, ami egyébként szemét, hogy lehet tetszetőssé szerkeszteni egy szöveget, és mitől fut a villanyon.
Közben kellett szerkesztenem könyvet, újságot, plakátot, videót, reklámbannert, ezernyi témában és minőségben. Az e-könyv szerkesztést két nagy vonalon futottam be, Flash animációban és HTML alapokon. Van még egy egyetemi tanulmányom, kissé döcögős, mert jó magyar szokás szerint nem az a lényege, hogy hasznos legyen, hanem hogy legyen. Képezzünk értelmiséget egy olyan szakterületre, ahol egyelőre még tervben sincs munkaerő-piaci bővítés, sőt egyre szűkölő büdzsével küzd a fennmaradásért. Nem igazán bölcsész, nem informatikus és főleg nem pedagógus, de mindenből egy kicsi: Könyvtáros.
Ha egyszer nagy leszek, könyvtáros leszek!
Addig meg maradok webes kiadványszerkesztő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése