2013/12/15

Felkelt a nap a KIMTE-nél

Ha jól számolom, bő két év terméséből válogatott antológiát adott ki a KIMTE (KIMTE Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület). A hosszas válogatás végén mégsem egy magas szintű irodalmi művet, hanem inkább egy széleskörű áttekintést kaptunk kézhez.
Maga a kötet nagyszerűen indul, hiszen Sasvári Katalin Az Újkor Hajnala című grafikájával méltán nyerte el a Budapest 200 év múlva pályázat grafika kategóriájában a zsűri tetszését. Az e-könyvbe “lapozva” vártam a megszokott papírformátumhoz idomuló címoldalt, kolofont és miegyebet, de helyette egy sűrűn szedett induló oldal fogadott. Az adatok gyors áttekintése meggyőzött arról, hogy tisztességes szerkesztői munka után került kiadásra a könyv, de akár a pdf, akár az epub verziót nyitottam meg, a PC-s környezetben sajnos nem ez köszönt vissza. A bekezdések utáni nagy sorközök, a fejezeteket elválasztó hatalmas távolságok gyors magyarázatot szolgáltattak arra a tényre, hogy a nyomtatásban 344 oldalasnak ígérkező könyv miként lehet 491 oldal a pdf olvasóban. Mindegy, a dokumentumok olvasásához szokott szememnek könnyítést jelentett a nagyobb betűméret, a szellős szerkezetet pedig szaporább gördítéssel orvosoltam.
Viszont, amikor azzal szembesültem, hogy az egymást követő novellák teljesen egybefolyatva követik egymást a tartalomkezelés minden lehetőségét mellőzve, feladtam a pdf formátummal való további bajlódást. Még kinyomtatni sem érdemes oldalszámozás és nyomtatható tartalomjegyzék nélkül.
Inkább a Sigil nevű e-könyv formázó/konvertáló programot izzítottam be, és az epub formátumot behívva próbáltam közelebbi ismeretségbe kerülni a kötettel.
A megjelenő címlap itt már nem volt annyira tetszetős – a cover oldalon a tartalom helyett a csúnyán széthúzott borítóképet láttam viszont. Csak a szerkesztő program saját capterezőjével tudtam kezelni az egységeket, igaz a kiadvány adatait tartalmazó rész külön fejezetként szerepel, az utolsó novella után pedig még egy VÉGE felirat sem következik a kötetet lezárandó.
Mivel az olvasóközönség nagy százalékához hasonlóan nekem sincs lehetőségem trendi e-bookon olvasni a kiadványt, hát ezzel a kinézettel kellett beérnem. Lehetséges, hogy egy Kobo, vagy Kindle e-könyvolvasó szerkentyű barátságosabb képet ad vissza, de a megállapított vételárért el tudtam volna képzelni kényelmesebben olvasható, magasabb színvonalú megoldást. Vagy hasonló árban egy olcsó, ragasztott printkiadványt, amibe legalább könyvjelzőt tudok tenni.
A külcsín után a belbecs némiképp kárpótolt.
A KIMTE oszlopos tagjaként régi ismerősökként üdvözöltem a végre-valahára kiadott műveket, és felelősségtudattal vastagított buzgalommal láttam neki átböngészni a novellákat.
Az első olvasmány minden tekintetben jó indítója a válogatásnak. Az Alfa nőstények című novella egy szerzőpáros fordulatos története, utópisztikus hangulatban, a sodró cselekmény pedig átlendíti az olvasót a helyenként fellelhető logikai döccenőkön. Minthogy ma már szinte követelmény, hogy egy szerző tudjon akár a tényleges írás szintjén is munkatársaival együtt dolgozni, a Történelmi és utópisztikus novellapályázaton negyedik helyezett sztori példaként kéredzkedik a kötet elejére.
Az Elszakadás az előző novella szerzőpárosának gyakorlottabb tagjától érkezett a Budapest 200 év múlva pályázatra, és simán viszi tovább az akciódús, fordulatos hangulatot. Sőt, ugyanúgy a “nagyon szerencsés és mindent kibíró főhős” győzi le a “saját lábában botladozó, egy pofontól kiterülő” gonoszok hadát, míg aztán a főgonoszt is csúnyán le nem alázza. A közben felmerülő kisebb talányok pedig elvesznek az akció forgatagában.
Hangulati fordulatot hoz a Nagy fogás, a jövőből a múltba, akcióból elmesélésbe lépünk az olvasásakor. Csak a háborús környezet marad, igaz, egyetlen lövés se dördül. A szerintem hamar megjósolható végkifejlet ellenére egy hangulatos, a végéig olvasmányos írást kapunk, a Történelmi és utópisztikus pályázatra beküldött írások közül válogatva.
Sajnos a Padlástér pályázata egy olyan rendszerben zajlott le, ahol a beküldött művek egymás között versenyeztek, és az összehozott kupacokból a legjobb került ki győztesként. Ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy a kupac legjobbja publikálható szinten van. Ékesen bizonyítja ezt a Vérbaj és hűtlenség című írás is, ami csakis azért kerülhetett a kötetbe, mert a KIMTE vezetősége megígérte, hogy kiadja a Padlástérre beküldött művek legjobbjait. A sekélyes novella komoly hiányosságokat mutat a kor és társadalma ismeretében, a témaválasztás adta lehetőségek pedig kihasználatlanul maradtak.
Az Angyali tekintetek szintén a Padlástér válogatásából való, ám kategóriákkal jobb az előzőnél. Érződik mögötte a gyakorlati tapasztalat, amivel értőn nyúl a témához, nem idegenkedik a fantázia eszközeitől, szépen csavarintja a történetet egy felszabadító befejezésbe. A nézőpont váltogatásában éreztem egy kis gyengeséget, viszont a történet ettől még követhető és élvezhető maradt.
A kötet címadó novellája sötét jövőképet fest Budapest számára, ahol még a siker is tragédiától terhes, és a legszélsőségesebb borzalmak tombolnak a hatalomban. A sok leírás ellenére a felvázolt világ nem tematikus, inkább szimbolikus jellemzőkkel tarkított – a végletek közt csapongó szenvedélyek így kapnak hiteles hátteret. Véleményem szerint a sablonosnak ható történetet az érzelmekre ható elmesélés emelte a díjazott pályázati munkák közé, és a cím is sablonossága miatt kerülhetett a könyv borítójára.
A Nyugat vége című novella idén már megjelent egy másik e-könyv antológiában, így nem értem, miként bukkanhatott fel újra. Azaz, inkább azt érteném, ha a Budapest 200 év múlva pályázat egyik díjazott alkotása itt jelenne meg egyedül. No, sebaj, a szakállas favágó meséit sokan szeretjük, legalább többen olvashatjuk.
Az Átokhozók az ókori Egyiptomba repíti vissza olvasóját, hangulatos környezetet varázsolva köré. A lineáris lefutású történet egy fantasztikus verzió Tutanhamon végzetére. Minthogy a történelmi tények közismertek, ezzel a misztikus hangulatkeltéssel operálva tudott olyan újszerű megközelítést adni a történetnek, amivel aztán méltán kiérdemelhette az előkelő helyezést a Történelmi és utópisztikuspályázaton.
“Én vagyok a mester, ezt bárki tudhatja. A mester.” Ezzel kezdődik Tutor László Az edei sörfőző című novellája. Aláírva. Véletlenül tudom, hogy a szerző kijárta a mesterképzőt, és nem az internetről szedegetett morzsákból csipegette össze az írói tudományát. Kár, hogy csak hobbi szinten használja. A történetben mesélő koldus míves beszéde ellenére hajlamos voltam beleélni magam a történetbe. Gondolom, a többi zsűritag is így járt, ezért került dobogós helyre a Történelmi és utópisztikus novellapályázaton.
Ha valaki meg akarná írni a Harry Pottert magyar módra, előtte mindenképpen el kell olvassa Valyon Tamás novelláját. A mondavilágunkból és tündérmesékből táplált mitikus alapra egy igen érdekes kettős világot épít fel, amiben szintén két külön sík a varázstudóké és a közönséges embereké. Latinos varázsszavak röpködnek, harci és fürkész mágia, konfliktus a varázslók világában és az emberekében egyaránt. A történet felütése lehet egy nagyobb lélegzetű műnek, és ebben az esetben megbocsátható a több helyen kissé túlírt elbeszélő rész. A megfogalmazás jól illeszkedik a tartalomhoz – érezhetően egy fiatalabb korosztályt céloz, egyszerű képekkel és szóhasználattal.
Még mindig a Történelmi és utópisztikus pályázat műveinél tartva a Túlélők is egy érdekes megközelítését adja a pályázati kiírás értelmezésének. A vámpírtörténet valahol egy messzi-messzi galaxisban kezdődik… majd kiderül, hogy a távoli jövőben is. A történelmi tehát kilőve. Az utópiának se sok köze van a sztorihoz, minthogy egy vámpírtársadalom zűrös intrikáiról szól. Amiért mégis maradhatott, talán az olvasmányossága, meg hogy azért a végére csak kiderül, hogy van itt valami kapcsolat a Föld nevű bolygóval.
“A halál kecses balettlépésekkel lejtette véres táncát a vákuum süket hidegében.” Ez a kedvenc idézetem a könyvből. A történet egyébként nagyon jó, igazi űrodüsszeia, valódi utópisztikus befejezéssel – a Tabula rasa a Történelmi és utópisztikus pályázat egyik gyöngyszeme. A koncepcióban található gyenge pontok a kezdő írók egyik alapvető hibája. Nehéz megtanulni, hogy ami egy komoly költségvetésű film esetében elmegy a pirotechnikusok villantásaival kísérve, az egy írásműben már fennakadást okoz.
A Tűzijáték egy jól felépített maffiatörténet, a Budapest 200 év múlva pályázatnak megfelelő kritériumokkal. Mérlegre teszi a nacionalizmust, az üzleti érdekeket, a politikai érdekekkel és társadalmi értékekkel szemben. A végkifejlet nem csattan akkorát, amekkorát a cím ígér, viszont kellemesen nélkülözi a kalapból előrángatott fordulatokat és a zsánerhez már szinte köthető erőltetett humort. Helyette inkább a hungarikumok kerültek kissé előtérbe, amiből kevesebb talán hatásosabb lett volna.
Valyon Tamás Budapest 200 év múlva pályázatra írt novellája ugyanazt a ember-mágus kettős világot villantja fel Zsaruvér, varázsvér című novellájában, mint a Szent István idejében játszódó Mert az ember ennyit megtehet címűben. A különbség csupán az a közben eltelt 1200 esztendő, ami alatt az emberek megvívták a maguk háborúját a mágusokkal, kifejlesztve hozzá a megfelelően hatásos fegyvereiket. A kissé antagonisztikusnak ható jövőben a golyóstoll, a papírmunka, a cigaretta, és még egy jó tucatnyi “huszadikszázados” kifejezés rombolja a hangulatot, miközben kissé vontatottan halad egy bűntény felgöngyölítése. A végén azért felpörögnek az események. A szöveg még itt is egyszerű, bár érezhetően komolyodott az egy évvel korábban írt pályázathoz képest – és ez a fejlődés a mai napig tart.
A parazita egy újabb olyan írás, aminek muszáj volt helyet szorítani a kiadványban, mivel helyezést ért el a Padlástér pályázatán. A kifejlett etikai, esztétikai érzékkel rendelkező, individuális problémákat feszegető kisbabánál kevés hiteltelenebb karaktert tudok elképzelni. Nekem a Roger nyúl a pácban című film ugrott be, a szivarozó, káromkodó, hetven éves rajzfilm-bébivel. Csak itt nem tudtam nevetni rajta.
Technikailag a legegyszerűbb feladat a naplóírás. Nincs gond a nézőponttal, a rezonőrrel, és majdnem végig egyszerű, elbeszélő múltban lehet fogalmazni. Mégis nagyon sikeres írások születnek így, hiszen kimondottan személyes hangvételű, bizalmas információktól, őszintén megvallott érzelmektől nyüzsög minden egyes naplóbejegyzés. Ha pedig mindezt egy különleges témával sikerül megszínezni, akkor tuti a siker. Egy zombi utópia pedig messze túl van a hétköznapiságon. Tom Salt naplójában azt követhetjük végig, miként küzd egy jóra való fiatal egy ilyen társadalom problémáival. Szintén a Történelmi és utópisztikus pályázat legjobbjai közül.
A kötetet záró írást kedves földim követte el, abban a stílusban, amit még Douglas Adams figuráin keresztül szerettem meg, és azóta már sok más író tollából láttam viszont. Budai Miklós, az Ász firkász főhőse egyik bajból a másik vödörbe lép, de persze mindig feltalálja magát, főleg, hogy úgy ismeri a 2200-as évek Budapestjét, mint a legkedvesebb aktuális barátnőjének a nevét…
A kötet majd minden novellájára igaz, hogy a szerzők érezhetően jóval kevesebb energiát fordítottak a háttér kidolgozásába, mint ami megelőzhette volna a cselekményben a kisebb-nagyobb logikátlanságokat. Ez a háttér-kidolgozatlanság néhol a történetekben szereplő karakterekre is igaznak tűnik.
Valahol ez érthető, hiszen kiírt pályázatok határidős munkát kívántak, és manapság a szerzők számára nem állnak rendelkezésre hónapok az előtanulmányokhoz, a világépítéshez. Mégis remélem, hogy az időközben egyre terjedő internetes írói közösségek elkezdik ezt a munkát. Biztató jelek már vannak.
Összességében erről a kötetről elmondható, hogy a tartalma megérdemelne egy nívósabb e-könyves szerkesztést, használható tartalomkezelővel, sőt akár egy egyszerűbb, nyomtatott kiadvány is lehetne belőle, akár PoD kivitelezésben. Nagy reményekkel tekintek a KIMTE ősszel induló projektjei elé*, mivel az elmúlt évek tapasztalatai alapján felépített koncepció sok új tehetségnek adhat megjelenési, fejlődési lehetőséget. Az pedig újabb tartalmas antológiákat jelent.
forrás: Penna Magazin
*A projekt késik. Az okoról hamarosan írunk.