2014/01/13

A kényszer bére



Sokat beszélnek mostanság az alapjövedelemről. A téma nem új, de most kezd politikai hátteret kapni a LÉT bizottsággal, meg mint a baloldal utolsó szalmaszála.
Ehhez mérten kellően fafejű hozzászólások érkeztek politikai területekről a témához. A félinformáltság nagyszerűen párosult a vérprofi képmutatással, így aztán közgazdasági kérdést kreáltak egy alapvetően társadalomökológiai kérdésből. Mondvacsinált problémákkal terelik a szót a lényegi kérdésekről, legfőképpen annak a lehetőségétől, hogy esetleg rákérdezzünk: és kérem, ha ez ennyire egyszerűen megoldható, miért is kellett minket több évtizeden át a létminimum alá szorítva a teljes elnincstelenedés rémképével sakkban tartani?!
Mert, ha bevezetésre kerül, és nem csak hogy működik, de valóban kibontakozik végre a rég várt polgári középosztáy, akkor a puding eszi meg mindazokat, akik ma a számok bűvöletében károgják a vészt.

Mit is kárognak?
Hogy nem lesz, aki dolgozik majd?

Hát ezt kissé át kell fogalmaznom, mert úgy igaz, hogy sokan hagyják majd ott a francba azt a fölösleges melót, amiben csakis azért gürcöltek idáig, hogy elkerüljék a teljes nincstelenséget és a megélhetési bűnözésnek nevezett könnyebbik utat.

A munka, mint áru oly' régóta vár egy kiadós termékfejlesztésre, hogy ma már a legkegyesebb minőségellenőrzésen sem engednék át. Milliók dolgoznak ugyanis gépek helyett. Olyan körülményekbe nyomorítva, amit az EU még a tojatott baromfik részére sem enged meg. Ezek az emberek csupán iskolázottságuk, vagy lakóhelyük miatt kényszerülnek napjaik nagyobbik felében robotolni, olyan fizetésért, amit egy kulturáltabb helyen egyszerűen sértésnek vennének. Persze itt is van, aki annak veszi, de azt az okosok leugatják, hogy "örüjjé', hogy ez van", mintha tényleg egy atomháború után élnénk egy bombatölcsér peremén.
Hahó! Európa kellős közepén csücsülünk, ahol nem kell állatkínzással felérő körülmények közt tartani a polgárokat ahhoz, hogy hasznos tagjai legyenek az állam gépezetének!
Más területen is ráfér az optimalizáció a munkára: vízfejeket tartunk, látványmelókat végeztetnek foglalkoztatásban érdekelt vállalatok, nyolc-tíz emberre elosztva egy embert és egy jól felszerelt irodát igénylő munkafolyamatokat, amivel nem csak az energiát fröcskölik szét fölöslegesen, de a hibalehetőségeket is megnövelik. Tíz ember ósdi számítógépeken ugyanis hatványozottan több hibát ejt. Ez nem nagy matek. Ismét a puding fogja megenni.

Olvasom, hogy majd jól megnő a szürke és fekete gazdaság felé eltendálók száma. Ezt is olyan találta ki, aki az íróasztala mögül, az okostelefonján keresztül érintkezik a valósággal.

Elárulom: Feketén melózni átkozottul nagy rizikót és lelki terhet jelent! Tudom, csináltam. Rettegsz, hogy beteg leszel, megsérülsz, vagy jön az ellenőr, és ha kimaradsz egy napot, mert valami nagy baj történt, másnap már egy idegen arc dolgozik a helyeden, és ami a legalapvetőbb probléma: a beledet kihajthatod ugyanazért a pénzért, amiért egy hivatalos munkahelyen nagyjából szabályozott munkarendben dolgozhatsz meg. Megalázott, alul értékelt társadalmi helyzetben retteghetsz a napi megélhetésedért. Ezért aztán lehet, hogy sokan feladnák egy alapbérért az eddigi szar állásukat, de még sokkal többen hagynának fel azzal a feketézéssel, amivel napi szinten veszélyeztetik és alázzák magukat. Az pedig elárulom, hogy mit fogy eredményezni: a hoppon maradt fekete munkáltatók kénytelenek lesznek felvenni a szükséges munkaerőt hivatalosan!!! (Hihetetlen, ugye, kedves politikus-közgazdász bajtársak?)

Le fog állni a gazdasági fejlődés igazi motiváció híján?

Először is: ha kevesebben dolgoznak, a munkáltató érdeke lesz az optimalizált státuszokra minél magasabb fizetéssel felvenni a tényleg alkalmas embert, és minél több munkát gépekkel elvégeztetni. Nagyobb fizu - több járulék, nagyobb haszon - több adó. Elmúlik a sok kis minimálbéres kényszerfoglalkoztatott utáni járulékkedvezményes kiesés, a sok látszatfenntartó állami munkahely-támogatósdi EU-s közpénz osztogatás, amely segélyeknek az összege amúgy kis híján kiteszi a most tervezett alapjövedelemét.  Ez sem közgáz diploma, de valószínűleg olyanja is van azoknak, akik a legnagyobb cégeknél (Amazon, Google) ezerrel lódultak meg a robotizálás irányába.

Másodszor: a felszabaduló munkaerő sem fogja onnantól huszonnégyórás gyerekcsinálással tölteni az idejét, hiszen tudott dolog, hogy alapvető emberi tulajdonság a kreatív megnyilvánulás és a hasznosulás igénye (igen, kedves politikusok, olvassatok utána a neten, az ember valójában ilyen, még ha ez néha kellemetlen is számotokra!), ezért várhatóan nagyon hamar csökkenni fognak az ugaron hagyott földterületek, és egyre-másra jelennek majd meg nulláról indító kezdeményezések, amik közül a sikeresek hamarosan a vállalkozás formát is igényelni fogják. Merthogy ez itt Európa, hatalmas kulturális és tudományos háttérrel, ami bárki számára elérhető.

Harmadszor pedig továbbra is sokan lesznek, akiknek nem a napi marék rizs elégíti ki a vagyoni igényüket, hanem palotát és sportautót szeretnének, és ezért még dolgozni is hajlandóak (igen, kedves politikusok, ilyen emberek is vannak!), ezért aztán még az alapbérre ráemelt minimálbér sem fogja megállítani őket abban, hogy a gazdasági fejlődés eszközeivé váljanak a magasabb bérezés, vagy több haszon elérése érdekében. Talán arra majd kevesebb esélyük lesz, hogy egy felszabaduló középosztályt háborús céljaik mögé állítsanak, de talán a mélyszegénység rémképének eltűnésével a kóros megalománia tünetei is sokat enyhülnének. Elvégre kell a frankfurti gettó nemzedékeken át kísértő képe ahhoz, hogy valakinek aztán a világ minden pénze se legyen elég a földi megváltáshoz...

Olvastam egy olyan ellenérvet is, hogy a bérék (azaz 100 megkeresett petákból mennyi jut a zsebedbe) növekedése miatt sok szakmában ellehetetlenülnek a munkáltatók. Hát, szerintem nem. Nem látom okát, miért kéne fenntartani egy olyan munkát, amit senki sem végez szívesen, de annyit meg nem ér meg, hogy a fizetséggel motiváljunk rá munkavállalókat, viszont nem is gépesíthető. Két példa:
A wc takarítása gusztustalan meló, egy-két perverzen kívül senki sem vállalná ezt a hivatásának csakis kedvtelésből. Japánban sem. Van is annyi munkaigény minden másra, hogy nem is kell. A speciális helyzetek miatt nehezen robotizálható. Mindezek eredménye képpen a legfizetettebb szakma lett Japánban, és ahol nincs rá keret, ott bizony a dolgozók maguknak takarítanak nap-mint nap, a munkarendjük egyik pontjaként. (talán a Parlament költségeit is lehetne így csökkenteni :D )



A másik példa a karitatív egyesületek töretlenül felfelé ívelő ága. Habár itt is gyakori a sportkupét és erkélyes kertesházat áhítozók felbukkanása, nem működhetne ilyen célszerűen a sok állatvédő, betegsegítő, katasztrófamentő csapat, ha nem állnának mögéjük sokan, tiszta szívjóságból, emberi kötelességtudatból. Felmérések is vannak erre vonatkozóan, amik kimutatták, hogy a jóléti államokban szinte fizetett munkaerő nélkül működtetnek karitatív szervezeteket. Ezt a saját példám is bizonyítja, igaz, itt messze nem a jóléti állam a jellemző, de évekig sikerült tető alá hozni az Animáció Világnapját, és már az ötödik éve dolgozom egy fillér ellenszolgáltatás nélkül a KIMTE Karcolat Irodalmi Művészeti Tehetségkutató Egyesületben.
Most, az alakulásunk ötödik évfordulóját ünnepelendő kis összejövetelünket is önszorgalomból szervezzük, tehát elmondható, hogy akár alapjövedelem nélkül is sokan próbálunk értéket teremteni kulturális és szociális régiókban. (Talán egyszer a politika és a közgazdaság is eljut erre a szintre) Alapjövedelemmel hatalmas energiák szabadulnak fel ebbe az irányba, így akár új alapokra kerülhet a rendfenntartás, a katasztrófavédelem és -megelőzés, a szociális ellátások egész rendszere, a kulturális intézményrendszer működtetése.
Összefoglalva tehát az a meglátásom, hogy itt csak az károg, aki elég sötét hozzá (fejben vagy múltjában), hogy ne akarja a megvilágosodást.

.
Mr. Xmass: Eladva