Sorozat indul dalok szárnyán…

Izolde Johannsen

Krystohans: Szia! Egy riportot szabad?
Izolde Johannsen: Szia! 1927-ből rángattál vissza, örömmel jöttem! Ezúton üdvözlöm a Penna Magazinolvasóit, munkatársait. Köszönöm (melyik nevedet használod? ), Krystohans, a lehetőséget, hogy a hamarosan megjelenő regényről beszélgethetünk!

K: Mivel elég aktív vagy a neten, nem titok, hogy hamarosan új könyvvel jelentkezel. Pontosan mikor is?

 I.J.: Kiadóm, hat hét alatt készíti el a kapott dokumentumból a nyomdakész könyvet. A próbanyomat átnézése után az általam leadott első rendeléssel aktiválódik a kiadás. Számításaim szerint ez legkorábban augusztusban esedékes.

 K: Az Undergrund Kiadó, igaz?

I.J.: Igen. 2013 nyarán kerestem fel őket, ez már a második regény és a második sorozat kezdő része, amit velük adatok ki.

 K: És mi lesz a kötet címe, amin keresni lehet a neten és a boltokban?

 I.J.: Leginkább a neten érdemes, mert a kiadónak csak két érdekeltsége van, rendelés után nyomtatják a könyvet. Az új sorozat A Kobzos éneke főcímet viseli, s az alcímek utalnak az épp soros részre, azaz az idei rész az I. Dal: A titokzatos felcser címen jelenik majd meg.

 K: A cím alapján ez is történelmi, mint az előző sorozatod. Szintén vámpíros?

 I.J.: Nem, ebben minden szereplő élő, valódi ember. Inkább romantikus kalandregény kategóriába sorolnám. Korszakát tekintve a középkorra hajaz, de ez kitalált helyszínen játszódik, csak letükrözi az európai középkort.

 K: Miért volt szükség kitalált helyszínre?

 I.J.: A gyerekkori olvasmányaim miatt. Én először Robert Silverberg világával találkoztam és lenyűgözött az, hogy mintha egy általa festett festménybe csöppentem volna. Ezt az élményt szeretném átadni másoknak, csak ezúttal már én vagyok a “festő”, azaz író.

 K: Tehát az egyedi hangulat miatt? Mégis, milyen környezetet képzeljen el az olvasó? Van olyan valós táj vagy kép, amit érdemes felidézni, megnézni a regényhez?

 I.J.: Egyrészt a hangulat, másrészt a szabadság miatt. Saját helyszínen, saját környezetben mozgatom a szereplőket. Amikormegalkottam a fő helyszínt, akkor Ausztráliát vettem alapul, de kicsit átrendeztem a földrajzát. Vannak még szigetek, gyarmatbirodalom és három tenger öleli körbe, ahol a majdani kiadásra váró kalóztörténet játszódik.

 K: Nekem máris kezd alakulni a kép. Szóval romantikus kalóztörténet! Jól sejtem, hogy a célközönséged inkább a női olvasók tábora?

 I.J.: Várj, az idei regény még nem a kalóz! Az idei egy hályogszúró felcser története, kirándulás a korabeli orvoslás berkeibe. A célközönségem 8-101 éves korig terjed, nemtől függetlenül.

 K: Köszönöm a kiigazítást! Minthogy így még én is beleesek a szórásba, hány kötetre számíthatok?

 I.J.: Tizenöt regény van tervbe véve, ebből tíz már készen van, egy elkezdve, a többi négy még elnagyolt vázlatként várakozik.

 K: Huh, ez nem semmi! Mikor kezdted írni, hogy már itt tartasz?

 I.J.: 1999-ben kezdtem az elsőt. Volt olyan, hogy egy év alatt kettő elkészült, de volt kihagyás is, amikor egy párbeszéd kellős közepén ragadtak a szereplők hosszú hónapokra, majd a végén az a rész kukába is került.

K: Hát, az a beszélgetés akkor zátonyra futott. Ez a tizenöt kötet egyetlen főszereplő köré épül, vagy inkább egy korszakot ölel fel? Esetleg mindkettőt felvállalja?

 I.J.: Minden regényben más és más a főszereplő, bár akad olyan, aki imitt-amott felbukkan. A laza kapocs valamennyi esetében a helyszín és az épp soros uralkodó, aki adott esetben akár négy regényen keresztül öregszik – bár ez ritka, ahogy a valódi történelemben sem mindig ágyban, természetes módon hunytak el a koronás fők. A történeteket egy vándordalnok meséli, minden esetben ő kezdi a felvezetést és a vége után néhány mondatban átvezeti az olvasót a következő dal hangulatába.

 K: Gondolom, valami konkrétabb, központi témája is van a sorozatnak…

 I.J.: A történeteket mesélő dalnok végigjárja a városokat, mert a déli kikötő felé tart. Útja során a legkülönfélébb mesterséget űző kézművesekkel, vagyonát vesztett lovagokkal, kiugrott kispappal vagy éppen kalózgúnyába bújt törvényen kívüli nemesemberrel, vagy épp egy húszfős vándorcirkusz társulattal találkozik. Róluk mesél, az ő történetüket, munkájuk érdekességét, küzdelmes mindennapjaikat adja tovább szállásadóinak, mígnem eléri a kikötőt és útra kel a gyarmatok felé.

 K: Mekkora kutatómunkát igényelt egy ilyen fantasztikus Dekameron összeállítása? Mi volt ebben leginkább segítségedre?

 I.J.: Amikor kezdtem, még nem volt otthon sem számítógép, sem internet, így a könyvtárakban ücsörögtem, és szinte Bibliaként forgattam Kulcsár Zsuzsanna Rejtélyek és botrányok a középkorban című könyvét, mellette főleg középkori témájú leírásokat böngésztem, ebbe az építészettől, a korabeli ételek, ruházkodás vagy éppen a most aktuális orvoslás is beletartozott. Ez a regény különösen kedves számomra, lévén szemészeten dolgozom, így kicsit vallomás is, miért olyan csodálatos a gyógyítás eme kicsiny szegmense. A fent említett kalózregény írásakor pedig aktív tagja voltam a TIT hajózástörténeti csoportnak, aminek köszönhetően a regényben szereplő hajó megszólalásig korhű.

 K: Ez fantasztikus! Tehát mai, gyakorlati tapasztalatok épülnek egy középkori hangulatú, kitalált világ hétköznapjaiba… Pontosan hol is lehet rendelni a könyvből?

 I.J.: Az Underground Kiadó valamennyi elérhetőségén, illetve a Bookline, Libri, Líra online felületein.

 K: Amikor felkértelek erre a riportra, 1927-ből rángattalak vissza a mába. Elárulod, hogy most éppen mind dolgozol, vagy még titok?

 I.J.: Egy nagyon kedves felkérésnek teszek eleget, azaz egy „kereken” 101 éves hölgy visszaemlékezéseit írom történelmi keretek közé ágyazott önéletrajzi kisregény formájában. Szeretnék, ha mindaz az egyedi és megismételhetetlen tapasztalat, élmény és emlék nem múlna el, ha továbbadhatnák a családjuk ifjabb tagjainak egy az utolsó magyar király regnálása alatt született tanítónő küzdelmes életrajzát. Ebben segítek. De ez csak kitérő, hiszen egy ennél sokkal nagyobb munka vár rám a vámpírsorozat következő részének felkészítése az őszi megjelentetésre.

 K: Téged körülvesz a történelem! Köszönöm, hogy a sok munkád közben rám és a Penna Magazin olvasóira is tudtál szánni az idődből! További sikeres munkát kívánok!

 I.J.: Nagyon köszönöm a lehetőséget!

Megjelenés: 42.szám
Rovat: Interjúk