2015/03/18

Újévi tervek – beszélgetés Nemes Istvánnal és Szendrei Tiborral


kaloztanc_cimlapkepKarácsony előtt már mindenki az év végére készül, összegzi az elmúlt esztendőt, tervezi a következőt. Egyesek csak magukban, van, aki a családja körében, de szinte mindenkinek szüksége van arra, hogy a barátaival, munkatársaival is leüljön egy tervezgetős beszélgetésre. Valami ilyesmin vettem részt a minap Nemes István asztalánál, ahol régi barátja és munkatársa,Szendrei Tibor foglalt még helyet.
Felváltva kérdezgettem őket, elsőként természetesen a közelgő ünnepekkel kapcsolatosan.
Krystohans: – Legutóbb már írtam aKalóztáncról, előtte a Nordesben játszódó történetről az olvasóknak. Végül melyik lehet a karácsonyfa alatt?
Nemes István: – A Nordes – A Timberston-ház című antológia. November 24-én, hétfőn megjelent. Vaskos kötet, melynek jelentős részét Colin J. Fayard négy kisregényből álló ciklusa alkotja, de található benne írás tőlem is, a Nanna Dashwooddal közösen jegyzett kisregény, A sárkány hattyúdala. Meg azok, amikről beszéltünk a múltkor. Alapvetően az a kötet probléma nélkül megjelent.
K: – Mivel akadtak problémák?
N.I.: –   A Kalóztánccal. Az én hibámból nem jött ki idén. Előzőleg egy terjedelmes sci-fi regény befejezésén dolgoztam, és bár határidőre befejeztem, a csiszolgatás hosszabb időt vett igénybe a tervezettnél. Erről sajnos többet nem mondhatok, talán csak annyit, hogy akik eddig olvasták, azok szerint elég jó lett. Emiatt a Kalóztáncra is kevesebb idő jutott, ráadásul sikerült kb. egy hétre le is betegedtem, ami tovább rontott a helyzeten. Mivel év végéről van szó, így ezzel a kötettel kicsúsztam a határidőből, és már nem fért bele az idei kiadásba. Ettől függetlenül, a kötet már majdnem összeállt, kevés munka van hátra… de mivel most már nem kell kapkodni, leálltam vele, pihentetem, hogy majd egy kissé frissebben tudjam befejezni.
K: – Akkor neked már elkezdődött az év végi lazulás?
N.I.: – Azt éppen nem mondanám (nevet), habár szusszanásképpen most pár napig a “pet projectemre” összpontosítok. Kedvenc íróimtól, Robert SilverbergtőlJack Vance-től, Alfred BestertőlPhilip José Farmertől magyarítok novellákat a Galaktikába, melyek vélhetően 2015 első felében látnak majd napvilágot. Jelenleg Jack Vance The Unspeakable McInch című novelláján dolgozom, mely a ma már klasszikusnak számítóMagnus Ridolph sorozat egy önálló darabja.
K: – Nekem nem ismerős a sorozat neve…
N.I.: – Eddig magyarul egyetlen Magnus Ridolph jelent meg a nyolcból, 1990-ben aGalaktikában, Háború a Kokod bolygón címmel. Mivel a történetek között nincs szoros összefüggés – mindegyikük másik bolygón játszódik, Ridolphnak, a detektív-per-filozófus ügynöknek más és más rejtélyt kell megoldania, nem szükséges hozzá előzetes ismeret.
K: – És mit jelent magyarul ez az Unspekable Mclnch cím?
N.I.: – Ha már rákérdeztél: még nem tudom, hogy mi lesz a magyar címe a Jack Vancenovellának. The Unspeakable McInch az lenne, hogy “A kimondhatatlan McInch”, de ez nem igazán jó cím. Jelenleg “Az ördöngös McInch”  a munkacím, de még átgondolom.
K: – Ti szinte már legendás párosnak számítotok a fantasy körökben. Most terveztek valami közös projektet?
Szendrei Tibor: – Hát, a legutóbbi, ugye a Kalóztánc borítója volt…
N.I.: – Tamás, átküldöm majd a cikkhez a képet, az is nagyon jó lett!
K: – Köszönöm! Tibi, láttam itt a folyosón kiragasztva a naptáradat. Idén is készülsz vele?
Sz.T.: – Természetesen. Ez már rendszeres, aki akarja, az idén is beszerezheti a 2015-ös évre. Igaz, gondolkozom egy újabb formátumon is. Ennek igazán prózai oka van. Az ára. A cég, akinek dolgozom, készített egy felmérést, és annak alapján látom úgy, hogy többeknek lenne aktuálisabb egy kisebb formátumú, olyan leporelló-szerűen kihajtogatható forma, amit sokkal kedvezőbb áron kínálhatok, mint a poszter méretű falinaptárat.
K: – Mégis, milyen felmérésről volt szó?
Sz.T.: – Az olvasói, illetve vásárlói igényeket nézték meg, és bizony látszik, hogy teljesen más a vidék és a város. A nagyobb városokban élők még hajlandóbbak fizetni a minőségi termékek költségéért, míg ez vidéken csökkenőben van. Ott az árérzékenység jellemzőbb. Ez azt jelenti, hogy inkább az olcsóbbat választják, ha szükségük van valamire.
K: – Márpedig a plakát és a naptár nem létszükséglet.
Sz.T.: – Nem bizony. Valahol kétezer forint körül húzódik egy lélektani határ, ez alatt szeretném tartani az árát a kisebb naptárnak. Persze aki a régebbi formátumot szeretné, annak lehet plakátnaptárja, vagy más posztere is, akár A0 méretig papírra, vagy festővászonra, igény szerint. Később ugyanígy lehet pólót is rendelni…
K: – De gondolom, nem szeretnél teljesen átállni erre az ipari termékgyártásra.
Sz.T.: – Szó sincs róla. Ezt is főként a párom intézi. Nekem annyi a munkám, hogy időm se lenne rá. Jelenleg egy régóta folyó, illusztrált ismeretterjesztő anyagot szeretnék mielőbb befejezni. Az teszi körülményessé a munkát, hogy folyamatosan meg kell felelni a változó igényeknek. A másik megoldás, hogy hamar el kell készülni, hogy ne legyen lehetőség újra változtatni.
K: – A piaci igények ilyen gyorsan változnak?
Sz.T.: – Inkább az anyagi lehetőségek lettek kevésbé kiszámíthatóak sokaknál. A terjesztés iskolákban történik, ahol az oktatóknak is meg kell felelni, és persze azoknak az eszközöknek, amiket használnak majd az oktatásban. A szülőkről nem is szólva.
K: – Akkor most a The Sword képregény nem folytatódik?
Sz.T.: –Sajnos, azzal eljutottunk egy olyan pontra, ahol azt kellett mondanom, hogy minden lelkesedésem dacára le kell állnom vele addig, amíg nincs rá pénz. Rengeteg munkám van benne, és pont egy olyan állapotban van a történet, ahonnan elkezdődnének a bonyodalmak. Viszont egyszerűen nincs miből kigazdálkodnom még ugyanennyi időt a további munkához.
K: – Akkor mik a jövő évi tervek? Teljesen lefoglalnak a szokásos kiadói megbízások?
Sz.T.: – Azért borítóképekre még lesz időm. Igaz, ma már rengeteg az olcsón megvásárolható, kész munka a neten, ám ha konkrét jelenetet kell megfesteni, akkor még mindig igény van az én munkámra. Szinte kizárólag digitális módszerrel dolgozok, de csaknem ugyanúgy, mint régebben. Persze előfordul, hogy az úgynevezett matte painting technikát használom a képek készítésénél, ami többnyire kevésbé időigényes, mint mindent megfesteni. A Nordes kötet borítójához felkérésre csak javasoltam néhány javítást. Nem azért, mert olyan komoly hibákat tartalmazott, hanem már tapasztalatból tudom, hogy egy digitális képen milyen színek és fények kellenek ahhoz, hogy nyomtatásban jól nézzen ki. Vigyázni kell a kontrasztokra, hogy ne folyjanak egybe a sötét részek, a színek sem mindig olyanok nyomtatásban, mint a monitoron…
N.I.: – Kaptunk is hideget, meleget, amikor kitettük a képet a fórumra! Volt, aki a betűtípust kritizálta, másoknak a tipográfia színe volt „óvodás”, pedig szakmailag meghozott döntések miatt alakult így.
K: – Pontosan tudom, miről beszéltek. Az Urbi-bulin Urbánszki Laci beszélt róla, mennyivel jobb lett az a borító, amit a Fegyver csörög kapott, mint az előző, ahol még a saját elképzelését erőltette. El kellett ismernie, hogy jobban járt, amikor hagyta, hogy te döntsd el a szakmai gyakorlatoddal, milyen legyen a következő regényének borítója.
Sz.T.: – Igen, nekem az a legjobb, ha megkapom a hozzávetőleges leírást és egy vázlatos elképzelést a végeredményről. Ezekből már el tudok készíteni néhány tervet, amik közül legtöbbször már ki lehet választani a megfelelőt. Habár előfordul, hogy ennyiből már a kész végeredményt küldöm a kiadónak, és általában meg is felel.
K: – Hát, van már pár száz borítófestmény a hátad mögött!
Sz.T.: – Olyan is megtörtént, hogy egy gyűjtő egy régebbi borítóképemről akart magának extra méretű plakátot. Megoldottuk neki, bár nem volt olcsó…
K: – Mi a tapasztalatod a netes képeladással? Van még piaca a papírképeknek?
Sz.T.: – Csak úgy, egy darab papírra kinyomott képet befényképezni, és feltenni valami webboltba nincs értelme. Keretezve, esetleg beüvegezve, késztermékként lehet rá némi kereslet, bár a postázás okozhat problémákat.
N.I.: – Évekkel korábban beszéltünk róla Tibivel, hogy a nálam, a szekrény tetején porosodó, régi képeit, amiket még kézzel, ecsettel festett, valami aukciós oldalon feldobhatnánk, a bevételt pedig felezhetnénk. Mindez azonban annyi plusz marketingmunkával járna, amire eddig még egyikünknek se volt ideje.
K: – És jövőre lesz?
N.I.: – Egyelőre nem gondolkozom ilyesmin. Mivel ezt a Jack Vance novellát órákon belül befejezem, valószínűleg még egy írást lefordítok pihenésképpen (egy viszonylag hosszabb terjedelmű Robert Silverberg kisregényt, ami nagy kedvencem), aztán visszatérek a regényíráshoz.
Idén mindenképpen pontot szeretnék tenni a négy (vagy már ötödik?) éve húzódó Prizmamunkacímű sci-fi regény végére. Jelenleg közel négy vastag kötetnyi anyagot adna ki a megírt mennyiség, de valószínűleg jelentős húzásnak fogom alávetni, hogy gyorsabb sodrású és pörgősebb legyen. Már az utolsó fejezet közepén járok, december végéig mindenképp befejezem, aztán következik pár hónapnyi csiszolgatás, közösen az írótársammal, Bera Károllyal, akinek az agyából kipattant ez a sztori. 2015-ös megjelenés valószínű, közelebbit még nem tudok.
Aztán van még egy majdnem kész projektem, Anthony G. Morris írótársammal közösen, a Vérrel írt sorsok, amely gyakorlatilag a Drén Fivérek folytatása, és megvilágítja mindazon történések hátterét, melyek A Káosz kincseA Káosz Sárkányai és egyéb Skandar Graunregények hátterét alkották. Ezt a sztorit Morris már megírta; két, vastag kötetnyi anyag. Itt van nálam, csak nekem is át kell olvasnom, csiszolgatnom, hozzátennem a “John Caldwell stílust”, és kipótolni olyan részekkel, amiket a világ szempontjából még szükségesnek látok. Ez sem lesz csekély munka, de jóval kevesebb idő alatt megoldható, mintha egy hasonló terjedelmű sztorit most kezdenék írni. 2015-ös megjelenés várható.
A fentieken kívül is több “félkész” projektem van, mely már a befejezéséhez közeledik. Például ott a M.A.G.U.S. ikonikus hősének, Mogorva Cheinek a története. Az első kötet jelenleg olyan szinten áll, hogy 3-4 hetes munkával befejezhetem. A kérdés csak az, mikorra tudom beiktatni ezt a 3-4 hetet. Van egy évek óta késznek mondható kisregényem, az Engedjétek hozzám a kisdeadeket, melyet már többször is csaknem beletettem jelenlegi állapotában egy-egy sci-fi antológiába… de ez egy olyan történet, amiben több potenciált látok, és ha jut rá időm, szeretném mindenképp továbbírni egy epikus regénnyé. De van olyan regényem is, amelyet eredetileg a Prizmába írtam meg, egy önálló kaland, önálló fejezetként… de írótársam jelezte, hogy bár tetszett neki, ám ha egy ekkora terjedelmű anyag foglalkozna azzal az egy részlettel, akkor arányaiban félrevinné a regény fővonalát… viszont “megcsonkítani” kár lenne, úgyhogy inkább hagyjuk ki, és majd különálló regényként… Teljes mértékig egyetértettem; tehát van egy majdnem kész regényem. Némi korrekcióra szorul ugyan, ha külön jelenik meg, de az csak apró kézimunka. Ezzel csupán annyi a bibi, hogy ki kell várni vele a Prizma megjelenését… és majd utána. De 2015-ben talán ez is esélyes.
K: – Tehát főleg sci-fik megjelenése várható az év elején. Ezzel együtt esetleg néhány új Szendrei borító is?
N.I.: – A sci-fi borítók általában netről vásárolt képekből készülnek. Nagyon ritka, amikor egy konkrét jelenetet kell kidolgozni. Viszont a mai napig ragaszkodom hozzá, hogySkandar Graunt Tibi fesse. És ott a nagy projekt, A Káosz Erdeje
K: – Csak nem?!
N.I.: – A hardcore Skandar Graun-rajongók ezt várják leginkább, (sűrűn bólogatok). Hétről-hétre kapom az érdeklődő, követelőző leveleket, és magam is úgy gondolom, hogy ideje folytatni a Káosz-ciklust. Eddig azért nem tettem, mert különböző családi okok miatt, főleg szüleim hosszas betegsége és halála miatt, egyszerűen nem éreztem magamban elég lelki erőt ahhoz, hogy ebbe belevágjak. 2015-ben feltétlen meg szeretném írni, valószínűleg márciusban elkezdem, és 2-3 hónap alatt befejezem. Tehát jó esetben június végén akár meg is jelenhet, de rosszabb esetben is ott a nyár a megírásra, és akkor ősszel kerül a boltokba. Minden azon múlik, becsúszik-e valami olyan felkérés, amivel egyelőre még nem számolok konkrétan, de amit esetleg sürgősen meg kell írnom. Őszintén szólva, van rá elég komoly esély… de A Káosz Erdejét semmiképp sem akarom tovább tologatni.
K: – Így végighallgatva már értem, miért nem fér bele a szekrény tetején porosodó festmények eladogatása. Hirtelen hallottam annyi címet, többkötetes regényt és fordításokat, hogy máshol ez egy kiadónak elég lenne egész évre…
N.I.: – Talán így, első olvasásra túl soknak tűnik ez a terv… de azért vagyok bizakodó, mivel ezek egy részén az elmúlt években már rengeteget dolgoztam, és az esetek többségében az igazán “munkaigényes” részen már túl vagyok, csak “az i-re kell feltenni a pontot”. Jelen pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy 2015-ben több megjelenésem lesz, mint az elmúlt 3-4 évben összesen… de egyelőre ezek csak tervek, nem szeretném elkiabálni… mint ahogy azt túlzott optimizmussal már többször is megtettem.
K: – Gondolom, az aktualitásokról úgyis olvashatunk majd a neten, akár itt, a Penna Magazinban is.
N.I.: – Biztosan. A saját oldalam is sokat fog fejlődni jövőre. Például úgy érzem, hasznos lenne, ha bemutatnám a fordításaimat is. A nagy kedvenceimnek igazi rajongójuk is vagyok, szerintem Magyarországon egyedülálló gyűjteményem van a műveikből, így lenne alapom egy igazi fan-oldal létrehozásához, akár Robert Silverbergnek, akár Jack Vancenek. Aztán ott van a régebbi terv, hogy a honlapomon kezdhetnénk el egy közös írást az olvasóimmal. Ezt is csak elkezdeni kellene, hiszen igény volna rá.
K: – Apropó, a szendreiart.com oldalon is láttam változásokat! A régen ígért szen-szenoldal, mint aloldal jelent meg végül…
Sz.T.: – Hát, igen, egy jó két éves várakozás után végül saját kézbe vettem a dolgot. Igaz, nem vagyok honlapkészítő, de beleástam magam annyira, hogy végül meg tudjam csinálni. Persze programozói segítséggel.
K: – Akkor ez most ebben a főoldal-aloldal felállásban marad?
Sz.T.: – Szentirmai Renátával én már lassan tíz éve dolgozom együtt. A közös oldalunk ez a szen-szen, ami ebben a felállásban egészen jól tükrözi a munkakapcsolatunkat is. Ami engem illet, ez így nekem teljesen megfelel. A közös munkáinknál az alkotói fázis eleje és a vége az én feladatom, a köztes részt ő meg olyanra készíti, ahogyan azt én minimum elvárom. Sokat fejlődött az elmúlt években, vannak önálló munkái is, ám ezen az oldalon csak a közösek jelennek meg. A János vitéz áll a legközelebb ahhoz, amivel folytatni szeretnénk. Ez a fantasy környezetbe feldolgozott mese az elmúlt évek alatt annyira benőtte magát az általános iskolás oktatásba, hogy ma már sok helyen kimondottan a mi kiadványunkat használják. Ez mindenképpen nagy siker, ezért szerintem van kereslet az ilyen gazdagon és igényesen illusztrált gyerekkönyvekre a továbbiakban is.
Visszatérve a kérdésedre, egyelőre tehát úgy tűnik, aloldalként funkcionál legjobban ez aszen-szen oldal.
K: – Tehát ez is szerepel a jövő évre tervezettek között?
Sz.T.: – Vagy még hosszabb távra. Renáta most a családi dolgait tervezgeti, így lehet, hogy pár hónap múlva nem a rajzolás lesz a legfontosabb gondja. Én meg hiába keresek már jó ideje munkatársakat, egyszerűen nincs olyan jelentkező, aki rendelkezik azzal a tudással, ami nekem kell, és emellett fel tudná venni azt a munkatempót, el tudná fogadni azokat az elvárásokat, ami ehhez a feladathoz szükséges.
K: – Akkor én csak sok szerencsét tudok kívánni a munkátokhoz, és magam is nagyon várom az eredményeit! Köszönöm a beszélgetést!

Megjelenés: 
Rovat: Interjúk 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése