2016/02/06

Dashed Dust a Szürke Por

Sándor, avagy ahogy a farkastestvérei elnevezték: Omar a törmelékkel félig eltorlaszolt egykori alagúttal együtt minden kétségét hátra hagyta. Azzal, hogy nem szaggatták szét lövedékek, amint kilépett a napfényre, bebizonyosodott, hogy Isten mellette áll küldetésében – az egykori autóutat nem őrizték a kutyahitűek. Innen már csak egy iramodásnyira van a kerítés, aminek a tetejét egyetlen lendületes ugrással elérte. Felhúzódzkodott, megvető mosollyal nyugtázta, hogy a korábbi harcok pusztítása a fal ezen szakaszáról letépte a pengés szögesdrótot. A túloldalon a repülőtér egykor őrzött parkolója terült el. Most aknák tépte lyukak és kiégett roncsok borították kaotikus mintában. Eszményi terep, hogy megközelítse az azon túli betonépületet, amiben a kutyahitűek géppuskaállása rejtőzik. Ha azt elintézi, a testvérei simán elfoglalják az egész repülőteret, és végre ismét jöhet utánpótlás.
Amire már nagyon nagy szükség van.
A fal tetejéről egyetlen könnyű ugrással egy kiégett busz kormos váza mögé vetődött. Mögötte a betonfalon száraz koppanásokkal szaggatott végig néhány lövedék, majd elért hozzá a távoli géppuska szaggatott köhögése. Isten vele van, így egyetlen találat sem érte, pedig a betonfal után a fémvázon is végigcsilingelt vagy félszáz lövedék.
Omar élesen emlékezett a roncsok elhelyezkedésére, pontosan tudta, milyen útvonalon érheti el a túloldalt. Mindenre nagyon pontosan emlékezett, amióta a doki beadta neki az injekciót, csak az azelőtti dogok vesztek homályba. Pedig, mintha aggódott volna egy csomó dolog miatt… Mindegy, Isten itt van vele, már semmi oka aggódni.
Egyik ponttól a másikig vetődve, kúszva egész gyorsan elérte a túloldalt. A kerepelő géppuskás kisebb-nagyobb megszakításokkal próbálta kilőni, de láthatóan a kutyának is be kellett osztania a muníciót. Omar könnyen mozgott, hiszen csak két pisztoly lógott az oldalán, és csak két cseretár húzta a kevlár mellény zsebét. Talán pont ez aggasztotta induláskor? Már rég halott lenne, ha teljes felszerelésben, egy Kalasnyikovval leterhelve kellett volna végigküzdenie ugyanezt az utat. A jobb oldalán egy páncéllyuggató töltényekkel tárazott pisztoly lógott. Ahhoz nincs cseretár, hiszen a hat lövés után nyugodtan szemétre hajíthatja a fegyvert. A másik oldalán viszont egy nyolclövetű ismétlőfegyvert hordott, ami a két cseretárral már egy szakasz kutyahitűre elég. Igaz, eddig még csak foglyokat kellett megszabadítania bűnös életüktől, de most sem fog pazarolni. Isten vele van.

Az utolsó roncs mögül kilesve látta, hogy a vele szemben magasodó épület több ablakában is mozgolódnak. Géppisztolyokkal várják, hogy az utolsó, nyílt szakaszon megpróbáljon áttörni, és azalatt leszedhessék. Előhúzta a pisztolyt, majd nekiveselkedett. A gyáva kutyák inkább csak vaktában lövöldöztek felé, de nem kockáztatták, hogy a betonfal fedezékéből előbújjanak. Pár lövedék elpazarlásával így simán fedezhette magát. Igaz, mire átért az épület takarásába, enyhén zsibbadt és szúrt a combja, mert egy eltévedt golyó csak átszakította, de ez nem állíthatta meg. Kicsit nehezen vette a levegőt, a por mintha eltelítette volna a tüdejét.
A következő épület az első mögött magasodott. Annak a tetejében találja a géppuskaállást, oda még el kell jutnia. Sietve sántikált a fal mentén, hogy előbb érjen a túloldalra, mint ahogy a géppisztolyos kutyák esetleg elállhatnák az útját. A zsibbadás a combjából kezdett felterjedni a hasa aljába és furcsán idegennek érezte a lábát. Hidegnek. Duhogó, ütemes zaj hangzott fel, Omar először fel sem ismerte. Kicsit meglepődött, amikor rájött, hogy induló helikopterek zaját hallja. Helikopterekről nem tudott.
Sebaj. A géppuskásra egyetlen lövedék elegendő lesz, utána a páncéllyuggatóval még akár másik öt gépszitakötőt leszedhet. Számíthat Isten segítségére.
Amikor kilesett a sarkon, azonnal meglátta a felé irányzott csövet, ám a lövések elmaradtak. Egy kutya lázas igyekezettel závárazta fel az új hevedert, és ebben még az sem zavarhatta meg, hogy Omar több lövést is leadott rá. Érthetetlen volt, miért nem találta el. Omar fegyvert váltott, hátha az erősebb lövedék pont oda megy, ahová szánja. Egyetlen lövésre maradt csak ideje, és azt sem nézhette meg, milyen eredménnyel járt, ugyanis három fekete gép csattogott be a két épület közé, és azonnal tüzet nyitottak felé. A nehéz lövedékek szétfröcskölték a ház sarkát, ha Omar nem ugrik hátrébb, akár a lepattanó betontörmelék is súlyosan megsebezheti. Felkészült, hogy a felbukkanó koptereket szép egymásutánban leszedi a pisztollyal. Isten segedelmével.
Nem értette, hogy a lövése utáni hatalmas villanásban a gép hogyan szállhat tovább, miért nem robban szanaszét a levegőben. De már jött a következő, arra is lőni kellett, majd a harmadik…

Omar teste érzéketlen zsákként zuhant hanyatt. A gépfegyverek csattogása alig hallatszott ki a rotátorok zajából. A helikopterek továbbszálltak, Omar a kék égen bodorodó fehér felhőket csodálta, amikre hirtelen sötét árnyékot vetett egy irdatlan nagy cipőtalp. Eltakarta a felhőket, majd ahogy közeledett, eltakarta a napsütést is, hogy végül mindent eltakarjon a sötétség.

„AZ UTÁNPÓTLÁSTÓL ELVÁGOTT TERRORISTÁK FANATIKUSAI JELZŐRAKÉTÁKKAL TÁMADNAK”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése