2017/02/03

Ha van egy kis indíttatásod:

Egészen véletlenül akadtam a "Légy te is önkéntes!" elnevezésű programra a neten. A debreceni Nagyerdei Víztorony programjai között kutatva akadt meg a szemem rajta, és bár a leírás alapján nem tudtam eldönteni, hogy miféle eseményre számíthatok - magáról a karitatív tevékenységről, vagy konkrét szervezetek reklámjáról lesz-e szó -, mindenképpen érdekelt a dolog.
Csütörtökön délután nyeregbe pattantam hát, és eltekertem a Nagyerdőre. A nem túl nagyszámú közönség jól mutatta, hogy nem csak nekem volt nehéz rábukkannom a rendezvény hirdetésére. Ezt később szóvá is tettem a szervezőknek, akik természetesen a lehetőségeik korlátozottságával magyarázták a dolgot.
Ám az ott töltött kb. másfél óra a szerény érdeklődés ellenére is tartalmasra sikerült. Három szervezet mutatkozott be, és egyikről sem tudtam korábban semmit. A Aktív Európai Fiatalokért Egyesület - AEFEMosolygó Kórház Alapítvány és a Magyar Református Szeretetszolgálat egy-egy képviselője beszélt a mozgalmukról, válaszolt a kérdésekre.
Kérdéseim természetesen voltak. Kiderült, többek között az is, hogy a három szervezet három különféle módon szervezi a karitatív munkáit: az AEFE csupa önkéntesekből áll, és inkább más, nagyobb programokhoz kapcsolódik, a Református Szeretetszolgálat mögött a Református Egyház áll, így saját, teljes állású munkatársak szervezik a több ezer önkéntest a határokon túlnyúló programjaikhoz, míg a Mosolygó Kórház egy arisztokratikus hátterű alapítványra támaszkodva több országban, szigetszerűen dolgozik önkéntesekkel.
Fontos volt kiemelni, hogy sajnos minden karitatív projektjük esetében igaz, hogy a kereslet többszörösen túlmutat a lehetőségeiken, ezért az előadásoknak kicsit toborzó jellegük is volt: mindegyik szervezet várja a karitatív segítséget önkéntesek és felajánlások formájában egyaránt.
A szervezők pozitív tapasztalata így, a negyedik alkalom után azt mutatja, hogy az egy légtérbe kerülő egyesületek és alapítványok abszolút pozitívan reagálnak egymás munkáira, előfordul, hogy a közös projektek lehetősége is felvetődik, ami mindegyik oldalt erősíti.
Sajnos az önkéntesek gyarapítása ezen az úton elég nehézkes: a rendezvény nehezen szólítja meg az amúgy potenciális rétegeket, inkább belterjesen megy híre a tevékenységüknek.
Talán ezzel a kis beszámolóval sikerül kicsit kimozdítanom a kezdeményezést a nagyközönség elé. Akit érdekelnek a karitativitás, az önkéntesség lehetőségei, az alábbi linken veheti fel a kapcsolatot a szervezőkkel:
http://eselyteremtesihazak.gov.hu/hajdu-bihar/

2017/01/29

Az ember rendje

Régen, még valamikor az ezredforduló táján vásároltam meg Luc Ferry: Új rend: Az ökológia című írását, amit az Európa Könyvkiadó jelentetett meg még 1994-ben, a kis puhafedeles Mérleg sorozatában.
A kötetből lazán kimaradt a tartalomjegyzék, amit minden további szószaporítást megelőzően pótolnék:


  1. Bevezetés: A humanizmus zárójelei 7.o.
    1. Állatperek 7.o.
    2. Pererskedő fák 21.o.
    3. A népek ópiuma vagy az új eszme 26.o.
    4. A három ökológia 32.o.
    5. A “harmincas évek”, avagy a modernizmus három kritikája 36.o.
  2. Első rész: Az állat, avagy a fajok keveredése 45.o.
    1. A természetellenes ember 47.o.
    2. A “állatok felszabadítása”, avagy: jogokat az állatoknak! 75.o.
      1. Az állat és az automata 79.o.
      2. Az utilitarizmus és az “állatfelszabadítási mozgalom” 88.o.
    3. Sem ember, sem kő - a kettős természetű lény 117.o.
  3. Második rész: A Föld árnyai 143.o.
    1. “Gondolkodj úgy, ahogy a hegyek” - a “mély-ökológia” nagy céljai 145.o.
      1. A “nyugati civilizáció” bírálata - forradalom kontra reformpolitika 162.o.
      2. A humanizmusellenesség, avagy “a természet fontosabb” 166.o.
      3. Frankenstein és a boszorkányinas: terítéken a technika 176.o.
      4. A “biocentrizmus”, avagy az élet kultusza 179.o.
      5. A félelem, mint politikai szenvedély 186.o.
      6. Etika és tudomány. Vissza az “objektív” erkölcsökhöz! 190.o.
    2. A náci ökológia: az 1933. novemberi, az 1934. júliusi és az 1935 júniusi törvények 202.o.
    3. A különbözőség dicsérete, avagy a baloldaliság megtestesülései. Az ökofeminizmus 230.o.
    4. A demokratikus ökológia és a természet jogai 261.o.
  4. Eplógus: Nacionalizmus és kozmopolitizmus - a három kultúra 299.o.


Már a tartalom áttekintéséből látható, hogy Luc Ferry egy humáncentrikus álláspontból igyekszik kimozdulni, főleg filozófiai eszközökkel. Érdemesnek tartottam ennek az elmúlt huszonkettő évnek a távlatából újraértelmezni a könyvben lefektetett álláspontokat, megvizsgálni, mi az, ami időközben meghaladottá vált, esetleg mit milyen teljesen új alternatíva váltott fel, ha történt bárminemű változás az emberiség esztétikai felfogásában az ökológiával kapcsolatosan. Ahogy azonban újra átolvastam a könyvet, rá kellett ébrednem, hogy az ilyen hagyományos megközelítés a mai napig változatlan. Az időközben elért részeredmények továbbra is a humánközpontú világszemléletből sarjadzott jogi szülemények; törvények, nemzetközi megállapodások. Céljuk az emberi környezet óvása az ember érdekében, nem pedig az emberi társadalom fenntarthatóvá integrálása az ökoszisztémába.
Huszonkét év alatt iparágakká nőtte ki magát a természetvédelem néhány ága. Profittermelést várnak el a környezetkímélő termékektől, az állatvédelemtől, a hulladékhasznosítástól, az alternatív energiatermeléstől. Az olyan ágak, amik nem szolgálják a felhalmozást, mai napig háttérbe szorultak. A nukleáris energia termelésének veszélyei, a tengeri halászat, a veszélyeztetett fajok életterületeinek védelme mind elhanyagoltak.
***
Mindaz a természetvédelmi probléma, amire nincs gazdaságilag megtérülő alternatíva, a jelenlegi társadalmi rendszereink számára megoldhatatlan. A jogrendszer még mindig védi a felhalmozást, ezzel együtt büntetően lép fel az erőforrások pusztítása ellen, ám mindezt nem ökológiai, hanem emberi, tulajdonjogi szempontból tekintve.
A munka gépesítése nem az összemberiség életszínvonalát növeli, hanem csupán a profitot, ezzel tovább szélesítve a társadalmi szakadékot a szegényréteg és a gazdasági elit között.
Mindezen problémák egyik gyökere, hogy a jelenlegi oktatáspolitika nem cserélte fel a humáncentrikus nevelést ökocentrikusra.
Másik gyökere, hogy a pénzt nem markerként használják, hanem erőforrásként kezelik.
Harmadik gyökere, hogy a személyek társadalmi helyzetét demokratikus elvek alapján határozzák meg, nem személyiség-fejlettségük alapján.